Már az ítélethirdetés első másodperceiben világossá vált, hogy ez az ügy nem zárul le a bíróság döntésével.
Az eset 2025 nyara óta egész Németországban hatalmas felháborodást váltott ki.
Akkor a 19 éves vádlott egy völklingeni benzinkút elleni rablás során elvette egy fiatal rendőr szolgálati fegyverét, és összesen 17 lövést adott le, amelyek közül hat halálosan megsebesítette Simon Bohrt.
Más rendőrök is tűz alá kerültek, mielőtt a támadót végül sikerült megfékezni.
2025. augusztus 22-én, Saar-vidék, Völklingen: a dolgozók koszorút helyeztek el annál a benzinkútnál, ahol a rablás során a rendőr életét vesztette.
A tárgyalás során kulcskérdés volt, miként vezethetett egy késsel elkövetett, viszonylag csekély zsákmánnyal járó rablás olyan eszkalációhoz, amely egy rendőr halálával végződött.
Az eredeti vádirat gyilkosságot, gyilkossági kísérletet és különösen súlyos rablást tartalmazott, az ügyészség és a magánvádlók pedig fiatalkorúakra vonatkozó büntetést, valamint a vádlott igazságügyi pszichiátriai intézetben való elhelyezését kérték.
2026. április 1-jén, Saar-vidék, Saarbrücken: Michael Rehberger védőügyvéd ügyfelével együtt ül a saarbrückeni tartományi bíróság 38-as tárgyalótermében.
A védelem nem kérte a gyilkosság vádja alóli teljes felmentést, hanem gondatlanságból elkövetett emberölés és annak kísérlete megállapítását, valamint pszichiátriai intézetben történő elhelyezést indítványozott.
A bíróság azonban másként döntött, és felmentette a vádlottat a gyilkosság vádja alól, megállapítva, hogy paranoiás skizofrénia következtében beszámíthatatlan állapotban cselekedett.
2026. április 1-jén, Saar-vidék, Saarbrücken: Jennifer M. Klingelhöfer tanácselnök bíró kihirdeti az ítéletet a saarbrückeni tartományi bíróság 38-as termében, a Simon Bohr rendőr halálos lelövésével kapcsolatos perben.
A 19 éves vádlottat végül csak különösen súlyos rablás miatt ítélték el, ugyanakkor a bíróság határozatlan idejű elhelyezését rendelte el egy igazságügyi pszichiátriai intézetben.
A bíróság megállapítása szerint a rablás idején a vádlott cselekvési képessége jelentősen korlátozott volt, a lövések leadásakor pedig beszámíthatatlan állapotban volt.
2025. augusztus 22-én, Saar-vidék, Völklingen: rendőrök vizsgálják a helyszínt, ahol a benzinkút elleni támadás során egy rendőr életét vesztette.
A döntés azonnal heves kritikát váltott ki, különösen azért, mert a per számos résztvevője teljesen más ítéletre számított. „Ez olyan, mint egy arculcsapás” – mondta a Saar-vidéki német rendőrszakszervezet vezetője, Markus Sehn. Hozzátette, hogy „megdöbbentette” az ítélet, és kijelentette:
„Ez nem segíti a felépülést azoknak a kollégáimnak, akik abban reménykedtek, hogy egy lépéssel közelebb kerülnek a gyógyuláshoz. Igazságos ítéletet követeltünk. Véleményünk szerint ilyen nem született.”
A tárgyalás során a közvetlen érintettek körében is nyilvánvalóvá vált, milyen mély nyomokat hagyott ez a bűncselekmény.
Az egyik rendőrnő, aki elsősegélyt nyújtott Simon Bohrnak, és a mai napig küzd az emlékekkel, így foglalta össze tapasztalatát:
„Nemcsak Simon életét tette tönkre, hanem az enyémet is.”
A pszichés károk nem csupán az elhunyt rendőr családját érintik, hanem kollégáinak egész közösségét, akik közül többen túl traumatizáltak voltak ahhoz, hogy a bíróságon vallomást tegyenek.
A terhek nagyságáról Hubertus Kesselheim rendőrségi lelkész is beszélt, aki az eset után az özveggyel és több rendőrrel is foglalkozott.
„Egy barát, egy kolléga halálának szemtanújává válni, látni mindezt, és nem tudni megakadályozni – ez egy olyan extrém élmény, amit nem lehet elképzelni” – mondta Kesselheim.
„Különösen a rendőrök számára, akiket arra képeznek ki, hogy uralják a helyzeteket. Ez szinte elviselhetetlen.”
A bíróság indoklásában elsősorban a vádlott mentális betegségére helyezte a hangsúlyt, több kulcspontban megkérdőjelezve az ügyészség álláspontját.
„A félelem átvette az irányítást a gondolkodása felett” – áll a határozatban. Beteg állapotában tévesen értékelhette a helyzetet, és többször rálőtt a rendőrökre.
„A vádlott azért adott le lövéseket, mert szubjektíven úgy hitte, hogy az élete veszélyben van” – magyarázta Klingelhöfer bíró.
Éppen ez az indoklás vezetett a közvélemény mély megosztottságához és újabb felháborodási hullámhoz.
Az ügyészség már az ítélet kihirdetésének napján bejelentette a fellebbezést, mivel Christian Nassiry ügyész nem értett egyet a beszámíthatatlanság megállapításával, és azt szeretné, hogy egy magasabb fokú bíróság vizsgálja felül az ügyet.
Ezzel hivatalosan is elindult az eljárás következő szakasza, társadalmi szinten azonban egy benyomás maradt meg leginkább: sokak számára ez az ítélet nemcsak nehezen érthető, hanem egyenesen elfogadhatatlan.