„A falusi tyúkom ma összepakol és elköltözik!” — dicsekedett a férj, miközben szeretőjét vitte a céges bankettre.
Szergej imádta ezt a pillanatot: amikor a külvárosi ház kulcsa halkan kattant a zárban, mintha egy vastag, végleges vonallal elvágná az egész korábbi életét. Ma ez a kattintás különösen édesen hangzott.
— A falusi tyúkom ma pakol és eltűnik! — mondta a telefonba nyilvánvaló elégedettséggel. — El tudod képzelni? Egyetlen könny sem. Ott áll, mint egy oszlop abban a kupac szarban. Azt mondta, éjfélig „elhagyja a területet”.
A vonal másik végén a szeretője, a fiatal Alina halkan felnevetett, csilingelően, mint egy tavaszi patak.
Szergej azonnal elképzelte őt: hosszú lábak, telt ajkak, nulla narancsbőr — és, ahogy ő hitte, nulla felesleges gondolat. Egy tökéletes „életfrissítés” egy férfi számára, aki végre megszabadul a régi verziótól.
— Egy óra múlva érted megyek — mondta, miközben megnyomta a Mercedes távirányítóját.
— Vedd fel a piros ruhát. Ma a „Plazában” céges buli van. Egyesülés az „Intexszel” — az ilyesmit nagyban kell ünnepelni.
Szergej egy nagy szállítmányozó cég logisztikai osztályvezetője volt. Legalábbis szeretett így gondolni magára.
A fejében már fél éve a regionális igazgatói székben ült. A régi főnök nyugdíjba készült, ő pedig már a nevét látta az ajtón lévő aranytáblán. Megérdemelte. Húsz év robotolás, mint egy igásló.
Azt azonban nem tudta, hogy felettese, Igor Boriszovics, már rég más tervet készített. Más jelöltet. Egy nőt az „Intex” részlegből. Ugyanezt a „falusi tyúkot”, aki — az ő fejében — éppen „bepakolt”.
Ljudmila valóban pakolt. De könnyek nélkül. Dráma nélkül. Hideg, szinte sebészi pontossággal.
Fiókokat nyitott, ruhákat rendezett, mindent úgy tett helyre, mintha egy jól ismert műveletet hajtana végre, nem pedig egy életet zárna le. A férfi zoknijait gondolkodás nélkül bedobta egy táskába. A saját dolgait külön, rendezetten, nyugodtan csomagolta.
A ház hitelből lett véve… az ő nevén. Az autó is. Szergej szeretett azzal érvelni, hogy így „könnyebb az adózás miatt”. Ő sosem javította ki. Kényelemnek gondolta. Valójában csak okosabb volt, mint azt valaha feltételezte volna.
És ma nem ő volt az, aki veszíteni készült.