„Találkozzunk nálad.”
Ezt írta egy férfi a húgomnak három nap beszélgetés után.
És akkor még nem is ez volt a legrosszabb.
Az egész egy telefonhívással kezdődött. Épp vacsoráztam, amikor Marina hívott. A hangja feszült volt, idegesebb, mint szokott.
– Sanya, segítség kell. Komolyan. Lépj be a társkeresős profilomba, és nézd meg, mi folyik ott. Már nem tudom eldönteni, ki normális, és ki… hát érted.
A húgom negyvennégy éves. Három éve vált el, egyedül neveli a kamasz lányát. Főkönyvelő egy kereskedelmi cégnél. Okos, önálló nő, jó humorral. Fél éve regisztrált egy népszerű társkereső oldalon – komoly kapcsolatot keresett.
Most pedig segítséget kért.
– Mi történt? – kérdeztem.
– Az, hogy megőrülök ezektől az üzenetektől. Az egyik már az első mondatban ocsmány dolgokat ír. A másik „bélyeggyűjteményt” akar mutatni. A harmadik a mellméretemről kérdez. Normális ember egyáltalán van ott, vagy én nem látom meg őket?
Felnevettem, de beleegyeztem.
Másnap elküldte a belépési adatokat. Egy üzenetet is mellékelt:
„Írj, ahogy jónak látod. Tudni akarom, hogy én vagyok túl válogatós, vagy tényleg ez a szint.”
Az első óra: amikor rájössz, mekkora a baj
Este léptem be.
Negyvenhárom olvasatlan üzenet.
Két nap alatt.
Megnyitottam az elsőt:
„Szia szépség, nem akarsz ma este szórakozni?”
A második:
„Nagyon dögös vagy a képeken, jó lenne közelebbről megismerni…”
A harmadik:
„Szia. Oleg vagyok, 49. Családalapítás céljából keresek nőt. Lehetőleg gyermektelen, vékony, 40 alatt, és hajlandó hozzám költözni.”
Marina negyvennégy.
És van egy lánya.
Mindez ott áll a profiljában.
Lapozgattam tovább. Negyedik, ötödik, hatodik – ugyanaz. Vagy nyíltan tolakodó hangnem, vagy abszurd elvárások, vagy az örök „szia” minden folytatás nélkül.
A negyvenháromból nyolc tűnt valamennyire normálisnak.
A többit gondolkodás nélkül archiváltam.
Első kategória: az „ingyen estét” keresők
Az első, akinek válaszoltam, Viktor volt. Ötvenegy éves, mérnök. A képen inget viselt, szemüveget, komoly arccal. A profilja alapján kulturált embernek tűnt: „Társat keresek utazáshoz és meghitt estékhez.”
Írtam:
„Örülök a megismerkedésnek. Mesélne magáról?”
Öt perc múlva válaszolt. Hosszú üzenet. Munka, hobbik, csillagászat, színház. Minden rendben volt.
Negyven percig beszélgettünk.
Aztán jött a fordulat.
– Marina, találkozzunk holnap este. Van egy jó kávézó a belvárosban. Bár most átmeneti anyagi nehézségeim vannak… ha nem gond, mindenki fizeti a sajátját.
Megálltam.
Visszaírtam:
„És az utazások? A meghitt esték?”
Hosszabb szünet.
Aztán:
„Hát, az majd később.”
Második kategória: a „gyorsított kapcsolat” hívei
A következő férfi, akivel beszéltem, alig három nap után ezt írta:
„Gyere át hozzám.”
Ennyi.
Semmi körítés.
Semmi kérdés.
Semmi tisztelet.
Mintha egy gombot nyomott volna meg.
Rájöttem, hogy sokak számára ez nem ismerkedés.
Hanem egy gyors szűrő.
Ha működik – jó.
Ha nem – jön a következő.
Harmadik kategória: akik nem is olvasnak
Az egyik férfi hosszú listát küldött arról, milyen nőt keres. Kor, testsúly, élethelyzet.
Mintha álláshirdetés lenne.
Semmi személyesség.
Semmi érdeklődés.
Csak elvárások.
És mindez teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy Marina profilja mit tartalmaz.
Negyedik kategória: a csendesek
Voltak olyanok is, akik csak annyit írtak:
„Szia.”
És ennyi.
Se kérdés.
Se gondolat.
Mintha azt várnák, hogy a másik fél végezze el helyettük az egész munkát.
Az első nap végére elfáradtam.
Nem azért, mert sokat írtam.
Hanem mert megértettem valamit.
Nem arról van szó, hogy nincsenek normális emberek.
Hanem arról, hogy a zaj annyira hangos, hogy elnyomja őket.
És hogy egy nőnek ebben a közegben minden egyes normális beszélgetésért meg kell dolgoznia.
Amikor másnap beszéltem Marinával, megkérdezte:
– Na? Túl válogatós vagyok?
Elgondolkodtam.
– Nem – mondtam végül. – Inkább túl türelmes voltál eddig.
Csend lett a vonal másik végén.
– Akkor mit csináljak?
– Szűrj gyorsabban. Ne adj esélyt mindenkinek. És ne magadat hibáztasd.
Egy pillanat szünet után halkan nevetett.
– Tudod, mi a legrosszabb?
– Mi?
– Hogy ezek után is hinni akarok benne, hogy van ott valaki normális.
Elmosolyodtam.
– És pont ezért van esélyed megtalálni.
Mert aki ennyi után sem adja fel…
az már tudja, mit keres.
És azt is, mit nem.